Az elmúlt hónapokban jelentősen megnövekedett a médiafigyelem a “kiberháború” iránt. A blogoktól az újságokon át a televízióig mindenütt azt hallani, hogy a hamarosan kitör a kiberháború. Vajon igaz ez?

 És ha igaz, nevezhetjük-e háborúnak az ilyesfajta konfliktusokat? Miben különbözik a „kiber-” a valódi fegyverekkel vívott háborúktól?

A “kiberháború” kifejezést leginkább akkor kapják fel, amikor felfedeznek egy új “fegyvert”, mint a Flame, a Duqu vagy a Gauss, melyek kifejezetten a Közel-Keletet vették célba mint kémkedésre kifejlesztett eszközök. Mivel ezeknek a kártevőknek a fertőzési területe többé-kevésbé korlátozva van az eredeti célterületükre és csak kismértékű járulékos károkat okoznak, ezért ezeket a támadásokat a precíziós bombázáshoz lehetne hasonlítani.

Ebben a szituációban azonban nincsenek áldozatok, nincs kölcsönös agresszió, úgyhogy kiberháborúnak sem hívhatjuk. Ezek a példák inkább a kiberkémkedésnek feleltethetőek meg, de háborúnak semmi esetre sem.

Tehát ez azt is jelenti, hogy csak időpocsékolás az államok számára a kiberháborús stratégia kidolgozása, amikor egy ilyen típusú háború veszélye nincs is fenyegető közelségben? A válasz az, hogy nem. Érdemes előre felvázolni bizonyos forgatókönyveket, és megtervezni, hogy egy ország hogy reagálna egy kibertámadásra. Képzeljünk csak el egy támadást, amely a víz- és áramszolgáltatókat venné célba.

Ez feltehetően valódi áldozatokat követelne, úgyhogy az előre gondolkodásnak igenis van létjogosultsága. Életeket menthet. Egy téves támadásnak is elejét veheti a vélt agresszorral szemben, amely miatt eszkalálódhatna a konfliktus. Röviden: az alapos felkészülés a kiberháborúra valójában meg is előzheti a háború kitörését.

Érdemes kategorizálni az időről időre felfedezett kibertámadásokat. Hívjuk őket annak, amik, kiberkémkedésnek, kiberszabotázsnak. A kiberterrorizmus kifejezés sem túl helytálló. Persze ez a szó szenzációt és izgalmakat sugall, és könnyen ráveheti az olvasókat egy cikk elolvasására, de a túlzott médiafigyelem egy olyan jelenség iránt, amely nem is létezik, csak további félelmet generálhat. 

Eddig még soha nem történt valódi terrorcselekmény a világhálón keresztül. Persze a terroristák is kihasználják az internetet az extrém gondolataik kommunikálására, propagandájuk terjesztésére vagy újoncok toborzására, de egy áldozatokat követelő támadásra eddig nem került sor.

A kiberháború és kiberterrorizmus kifejezésekkel történő visszaélés félelmet gerjeszthet, és a hatvanas, hetvenes évek politikai klímájára emlékeztet, a hidegháború nyomasztó érájára. A “háború” leginkább gyanakváson és bizalmatlanságon alapul, és azon a bénító félelmen, hogy a másik fél támadhat először. Előfordulhat, hogy néhány évtized távlatából ezt a mostani időszakot fogjuk “kiber-hidegháborúnak” nevezni.

Forrás: G Data SecurityBlog