Bizonyos szabályok betartása mellett az eddig a felhasználók tudta nélkül zajló kriptobányászatot törvényes üzleti modellek finanszírozására is lehetne használni. A hirdetések megtekintése mellett így a kriptobányászat engedélyezésével is fizethetnénk a webes tartalmakért.

Jelenleg több mint félmilliárd otthoni számítógép bányászhat rendszeresen kriptovalutát más számlájára. Mindebből a gépek tulajdonosai általában annyit vesznek észre, hogy böngészés vagy online sorozatnézés közben a gép ventilátora valamivel jobban pörög a megszokottnál, majd egy kicsivel nagyobb villanyszámlát fizetnek.

Néhány évvel ezelőtt, a kriptovaluta-őrület csúcspontján egyre-másra létesültek azok a szerverparkok, amelyek egyedüli célja a kriptovaluta-bányászat volt. Ezeket a központokat olyan helyeken hozták létre, ahol kedvező áron lehet elektromos energiához jutni, mivel csak így éri meg üzemeltetni őket. Ahhoz ugyanis, hogy kriptovalutához jussunk, a számítógépeknek komplex és időigényes műveleteket kell elvégezniük, és ehhez gyors, de nagy fogyasztású grafikus kártyákra is szükség van. Ebben az időben a bányászok olyan nagy mennyiségben vásárolták fel a grafikus kártyákat, hogy azok hiánycikké váltak.

Az üzleti lehetőségre a bűnözők is felfigyeltek, ugyanakkor ők szeretik másokkal kifizettetni a villanyszámlát. Ezért az általuk készített webes kriptobányász alkalmazásokat nagy forgalmú megfertőzött weboldalakon helyezik el, vagy ők maguk üzemeltetnek olyan oldalakat, amelyek a látogatók számítógépeit bányászatra használják.

Természetesen mindez nagy tételben éri meg igazán. Az Adylkuzz vagy a Smominru botneteknek például napi 24 monerót sikerült bányászniuk a több millió érintett felhasználó számítógépén. Ez napi 1200 eurós (kb. 375 ezer forint), éves szinten pedig 425 ezer eurós (kb. 132 millió forint) bevételt jelent még a jelenlegi, nyomottabb árfolyamon is.

A látogatók számítógépeit azok tudta nélkül kriptobányászatra felhasználni azonban egyáltalán nem jogszerű. Egyrészt közvetlen anyagi kárt is okoz a megnövekedett villanyszámlán keresztül, másrészt további hátrányokkal járhat a látogatók számára. Egy grafikus például szívesen hallgatna egy online rádiót munka közben, de ezt anélkül szeretné megtenni, hogy a rádió weboldala a számítógép erőforrásait lekötő kriptobányász szkripteket indítana el.

A G DATA, valamint a több mint ezer vállalkozást tömörítő német Eco Egyesület közösen kidolgozott (innen letölthető) javaslata szerint az eddig jellemzően a látogatók tudta nélkül zajló kriptobányászatot törvényes üzleti modellek finanszírozására is lehet használni, ha a weboldalak betartanak bizonyos szabályokat.

Az alapvető elv természetesen a hozzájárulás: a látogatóknak bele kell egyezniük gépeik erőforrásainak felhasználásába úgy, hogy kifejezett engedélyüket adják ehhez. Emellett fontos, hogy a látogatónak legyen lehetősége leállítania a bányászatot, hogy a gép erőforrásait bármikor visszanyerje. A jogszerű bányászat nem terhelné túl az eszközöket, így meg kell teremteni a lehetőséget a processzorok maximális terhelésének korlátozására.

A bányászatot szabályozó programnak a javaslat szerint emellett átláthatónak kell lennie, és nem tartalmazhat potenciálisan kártékony komponenseket. Így például nem nyithat hátsó ajtót a gépen, nem irányíthatja át felhasználót külső szerverekre, és nem gyűjthet személyes adatokat sem.

Mindez természetesen iparági összefogást is igényel, de a kriptobányászat lehetőséget jelenthet a tartalomszolgáltatók számára, hogy a hagyományos hirdetési lehetőségek, az előfizetéses rendszer és a támogatások mellé egy negyedik bevételi forrást is megteremtsenek.